kleronora, kérlek máskor saját mesével nevezz! Nem azért, hogy nem nézném ki belőled hogy ilyet írsz, hanem mert ezeket ismerem. xP

Könyörgök mááár. >.< :D ^^ Egy mesével kell nevezni csak. :)

EGÉRKÉRDÉS Egyszer régen, messzi földön ahonnan csak ritkán jönnek hírek, született egy kisegér. Az egér lassan nőtt, cseperedett, mígnem egyszer csak bátran a mamája elé állt, és feltette a kérdést: - Mama mondd, minek születtem én meg egyáltalán? A mama öreg volt már ekkor, így nagyot sóhajtott, és levette a szemüvegét. Fárasztotta kicsit a csemete kíváncsisága. Azért persze nem hagyta válasz nélkül a kérdést. - Hogy jut ilyesmi az eszedbe, kicsim? - csóválta meg a fejét. - Megszülettél, és kész. - Nem úgy van az, mama. - erősködött a kisegér. - A fák is megnőnek, aztán termést hoznak, és abból megint fa lehet. Ők sohasem tudják megkérdezni, hogy miért ültették őket, de lehet, hogy azért nem kérdezik meg, mert tudják. De én nem tudom, mama. Biztos, hogy csak az a dolgom, hogy egyem a magot, meg a mindenféle jót, aztán a nap végén aludni menjek? Csak ennyi? A mamaegér felnevetett. - Csak ennyi? És amikor el kell futni a macska elől? Meg fogat kell mosni? Az semmi? - Na jó. - duzzogott az egérpalánta. - De úgy érzem, hogy ez még mindig kevés. Mi van utána? - Miután már úgy mosod a fogad, ahogy senki más, és úgy szaladsz, mint semmilyen más egér sem, akkor már csak egy dolgod van, hogy megtaníts más egereket is egérnek lenni. De csak akkor. Amikor már te nem lehetsz egerebb, annak minden velejárójával együtt. A kisegér még türelmetlenebb lett. - És ez mikor jön el, mama? A mama elmosolyodott. - Mikor, kedvesem? Amikor egy ilyen csöpp, mint te vagy most eléd áll majd, és megkérdi: “Mondd, minek születtem én meg egyáltalán?” FANNI ANGYALKÁI Fanninál angyalok jártak az éjjel. A kislány először megijedt, aztán kíváncsian nézte az apró, szárnyas lényeket, ahogy a lámpa körül játszadoztak. Kicsiny, átlátszó szárnyuk volt, mint egy pici fátyol, és halkan zümmögtek. Fanni még sohasem látott hasonlót. Percekig csak csodálkozott, aztán megszólította őket. - Kik vagytok ti, talán angyalok? A zümmögés abbamaradt kicsit. Az egyik kisangyal megszeppenve válaszolt. - Nem akartunk téged felébreszteni. - mondta. - Csak eljöttünk megnézni, hogy mit álmodsz. Nem vettük észre, hogy már nem alszol. Tudod, kisbaba korodban sokszor meglátogattunk. Felemeltünk, és Álomországba repítettünk. Fanni megrázta a fejét. - Nem emlékszem. - mondta. - Kicsi voltam. Az angyalka felnevetett. - Pedig nagyon élvezted a repülést! Körbefogtunk, és te csak nevettél. És te is próbálgattad a repülést, mint régen. - De hát én nem tudok repülni. - csodálkozott Fanni. - Én kislány vagyok. - Dehogynem tudsz. - szólt most egy másik angyal. - Mindenki tud repülni. Csak el kell képzelned, hogy elindulsz, szárnyalsz a felhők közt, és már repülsz is. A kisbabák tudják ezt, ők látják is az angyalokat, beszélgetni is tudnak velük. Csak mire felnőnek, elfelejtik hogy honnan jöttek. Mert valamikor az emberek is angyalok voltak egykoron, csak most már nem hiszik el. Fanni elszomorodott. - És akkor mi lesz velünk? - kérdezte. - Mi lesz az emberekkel? Az angyalka közelebb libbent, és szárnyacskájával megcsiklandozta a kislány homlokát. - Hát mondd el nekik. - szólt. - Ha felnősz, emlékeztesd őket, hogy hol van az otthonuk. Egyszer csak majd megértik. Csupán nézzenek felfelé, és ott megláthatnak minket. Fanni tanácstalanul nézte a plafont egy darabig, aztán lelkesen bólogatni kezdett. Az angyal még jó éjszakát kívánt, aztán társaival együtt kirepült az ablakon. Odakint a csillagok várták őket.

Vegyesv! Hol volt, hol nem, valahol mégiscsak volt. de hogy hol, azt nem tudom. Gyertek, keressük meg! Menjünk, mendegéljünk, lássunk valami szépet! én látok!otttíz hangya banánt hámoz! Erre jön egy elefánt. Ott, ni! megkérdezi a hangyáktól: - Én is kaphatok abból a finom banánból? - Nem, mert mi már nagyon éhesek vagyunk. napok óta nem ettünk. - mondják a hangyák. Ugye, milyen érdekes? Én még nem is láttam beszélő állatokat! Ott táncol egy virág! ugye, milyen szép? - Sziasztok, ti nem táncoltok velem? - Hát én szeretnék, de most keresgélünk. Szia! Nagyon aranyos ez a virág, de most meg kell találnunk, mert nem tudom, hogy hol van. Látjátok a hegyeket? másszunk föl rájuk! onnan sokkal többet látunk. talán megtaláljuk. amíg nem, nincs értelme hazamenni. különben is, országokra vagyunk a házamtól! XD leveszem a cipőmet, szellőztetem a lábam. Jé, itt van! meg van a kulcsom! most akkor sétáljunk haza!

Volt egyszer egy papagáj, aki mindent utánozott. Egy szép napon ült egy fán a dzsungelben, mikor meghallotta a majom hangját. elkezdte utánozni, mire a majom megörült, felmászott a papagájhoz, és jól megdoblta játékból kókuszdióval, meg gyümölccsel. Ez nem tetszett a papagájnak, ezért elrepült. Repült, repült jó sokáig, mikor megpillantott egy házat.berepült az egyik ablakon. Egy kisfiú ült a szobában. sírt. odarepült hozzá a papagáj, és a vállára szállt. ekkor megörült a fiúcska, s elnevezte Csurikának. A papagáj ezt is utánozta: - Legyen a neved Csurrrrika! és ezt ismételgette. sokat játszadoztak, mikor a kisfiúnak el kellett mennie iskolába. Mikor hazaért, a papagáj ott várta a széken. A gyereknek meg kellett írnia a leckét, ezért nekilátott. Matekból nem volt túl jó. És mindig hangosan számolt. mikor befejezte, a papagáj elrepült a ház többi részébe, és utánozta a kisfiút: - 3x5 az 16! 4+19 az 22! 5+9 az 18! 56/7 megvan ötször! - mondta. Erre az anyukája megharagudott, és megbüntette a kisfiát. Azóta nem szeretik egymást a kisfiúk, és a papagájok.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy édibédi kiskutya. Éhesen ment a sivatagban, nem talált semmi fogára valót. Mivel nagyon szuper volt a hallása, hiszen ő volt Superdog, meghallotta, hogy nagyon messze innen zenés vacsora van. Elrágcsált egy-két fűszálat, mert szuper-kaja képességgel nem rendelkezett, aztán elindulta hang irányába. Közben beesteledett, elfáradt, aztán lefeküdt egy fa tövébe aludni. Másnap reggel már nagyon éhes volt, de még mindig messze járt a hangtól. Ment tovább. Megint nagyon elfáradt, és elaludt. Így ment ez napokig, mikor már nagyon kiéhezve odaért egy magas kerítésű házhoz, onnan jött a zene. Megérezte az étel illatát, és már az éhhalál kerülgette XD, de azért valahogyan átugrotta a kerítést, és majdnem elpusztult az asztal előtt, de lekapta a kaját, és túlélte. ekkor eszébe jutott: - legközelebb használom a "bárhova eljuttatós" képességemet.

A FIÚ MEG A VIRÁG A kisfiú egyszer meglátott egy csodaszép virágot az út szélén. Örömmel felkiáltott, és le akarta szakítani, de a virág hirtelen kinyitotta a szemét, és így szólt: - Fáj az nekem, te kis ember! A fiúcska megijedt kissé, mert soha nem látott még beszélő virágot, de kíváncsi is volt, mert tetszett neki a vékony hangocska. Ezért megkérdezte: - Fáj, ha leszakítalak? - Persze hogy fáj. - felelte a virág. - Ugyanúgy fáj, mint neked, ha elvágod az ujjadat, vagy beütöd a könyököd. Ha leszakítasz, otthon vázába teszel, még élni fogok ugyan pár napig, de aztán hamar elhervadok, és akkor majd nem kellek majd neked. Az emberek csak addig szeretnek, míg szép vagyok, de arra nem gondolnak, hogy ha nem szakítanának le, még sokáig szép lehetnék. A kisfiú elgondolkodott. - De akkor hogyan mutassam meg a szüleimnek, hogy milyen szép virágot találtam? Biztos ők is látni akarnak téged, de nem tudnak eljönni ide. - Miért akarsz engem mutogatni? - kérdezte a virág. - Nem elég neked, hogy látsz engem. Legyen a szépségem a te titkod. Legyen a mi titkunk. Bármikor kijöhetsz ide, és gyönyörködhetsz bennem, de kérlek ne szakíts le. A fiú mérges lett. Már-már nyúlt volna a virághoz, hogy letépje, de eszébe jutott a karácsonyfa, amit decemberben állítottak fel a szülei a nagyszobában. Milyen szomorú volt, amikor lehullottak a tűlevelei, és ott állt csupaszon, öregen a szobában! Visszahúzta a kezét. - Jól van, virág. - mondta. - Nem téplek le. Többet ér nekem az életed, minthogy hazavigyelek mutogatni. Majd kijövök minden reggel, és nézlek egy kicsit, aztán otthon majd lerajzollak. Jó lesz így? A virág boldogan bólintott, aztán a Nap felé fordította a szirmait. A kisfiú pedig ugrándozva szaladt hazafelé.

volt egy malac vége!